Miért marad 5000 mAh körül az iPhone, Galaxy és Pixel akkukapacitása?

A 7 000–8 000 mAh-s akkukkal villogó kínai okostelefonok hullámával szemben az iPhone‑ok, Galaxyk és Pixelek kapacitása visszafogottnak hat. Még a Galaxy S25 Ultra is 5 000 mAh-nál áll meg, az iPhone 17 Pro Max pedig csak épphogy lépi át ezt a szintet. Papíron érthetetlennek tűnik, a valóságban viszont megvan benne a rendszer.

A történet egyik fele a dizájn és a vastagság. A csúcsmodellek az ultravékony házakat hajszolják — az iPhone Air mindössze 5,6 mm, ami fizikailag korlátozza az akkumulátor méretét. Van azonban ellenpélda is: a kínai RedMagic 11 Pro 7 500 mAh-t zsúfol egy 8 mm-es vázba, ráadásul vezeték nélküli töltést is tud. Vagyis a karcsúság nem feltétlenül jelent kis kapacitást, de az ellentmondás ettől még létezik.

A nagyobb magyarázat azonban nem a formatervezésben, hanem a nemzetközi szállítási szabályokban keresendő. Az előírások a 20 Wh fölötti — nagyjából 5 400 mAh-s — lítiumion akkukat 9. osztályú veszélyes árunak minősítik. Ez magasabb szállítási költséget, speciális csomagolást és extra engedélyeket von maga után. Nem meglepő, hogy az Apple, a Samsung és a Google igyekszik a küszöb alatt maradni. Itt a plafont nem annyira a vágyak, inkább a logisztika rajzolja meg.

A kínai márkák találtak kerülőutat: egy nagy cella helyett két kisebb akkumulátort használnak. Egyenként a 20 Wh-s határ alatt maradnak, együtt viszont 7 000 mAh vagy még több jön ki — mindezt a szállítási szabályok megsértése nélkül. Ezzel párhuzamosan az olyan cégek, mint a OnePlus, a Honor, a Xiaomi és a RedMagic a nagyobb energiasűrűségű szilícium–szén akkuk felé tolják a piacot, a hatótávot gyorsan és láthatóan céltudatosan javítva.

A szilícium akár tízszer több töltést képes tárolni, mint a lítium, viszont töltés közben akár 300%-kal is kitágulhat, ami károsíthatja a cellát. A gyártók ezt nanostruktúrákkal és kémiai bevonatokkal próbálják ellensúlyozni. Mindez azonban új gyártósorokat, tanúsításokat és drága alapanyagokat igényel — költséges váltás az Apple, a Samsung és a Google számára, amelyek már milliárdokat fektettek a hagyományos lítiumion technológiába.

A szilícium–szén cellák új energiagazdálkodási rendszereket, eltérő öregedési karakterisztikát és áttervezett töltőchipeket is megkövetelnek. Ez növeli a hibák esélyét — a Galaxy Note 7 incidensei után pedig a Samsung különösen óvatos. Az Apple pedig jellemzően csak hosszas belső tesztelés után enged be radikális újdonságokat. A visszafogottság kívülről konzervatívnak tűnhet, de illeszkedik a kockázati számításukhoz.

A haladás mindazonáltal elkerülhetetlennek látszik. Előrejelzések szerint a Samsung, az Apple és a Google 2027 és 2030 között fokozatosan átállhat a szilícium–szén akkukra. Az első eredmények várhatóan visszafogottak lesznek — 5–10%-os kapacitásnövekedés —, ami nagyjából 5 500 mAh‑t jelenthet a jövőbeli Galaxy Ultra modellekben és körülbelül 6 000 mAh‑t az iPhone Pro Max sorozatban.

Addig pedig várhatóan a kínai telefonok diktálják az üzemidő tempóját, mert gyorsan tolják előre a szilícium–szén technológiát. Könnyen lehet, hogy az első 10 000 mAh‑s akkukkal érkező mobilokat is ők szállítják — még ha a hátlapon nem is egy Apple vagy Samsung logó virít.