Danny Weber
17:05 09-11-2025
© Bowers & Wilkins
Teszteltük a Bowers & Wilkins Px8 S2 fejhallgatót: luxus kivitel, aptX Lossless, USB‑C hi‑res és 30 órás ANC. Remek hang, de borsos ár és kevés extra.
A Bowers & Wilkins ismét az ultra-prémium mércét célozza meg – a Px8 S2 egyértelműen azoknak készül, akik hajlandók megfizetni a luxust. Van azonban egy bökkenő: ez a luxus 799 dollárba kerül. Ez 100 dollárral több az eredeti Px8-nál, és 200–300 dollárral drágább a legtöbb rivális zászlóshajójánál. A kérdés inkább az, hol ér véget a kiválóság, és hol kezdődik a túlzás.
A Px8 S2 több mint egy apró ráncfelvarrás. A modell új külsőt kapott: a fülkagylók karcsúbbak, a fejpánton pedig láthatóvá váltak a kábelek – ez a kézműves hatás erősíti a kézi készítés érzetét. Az anyagok ismerősek, mégis erősebb a „nagyon drága” benyomás: finom bőr és fém kiegyensúlyozott arányban.
Belül komoly az átalakítás. Új, 40 mm-es meghajtók dolgoznak szén membránnal, valamint natív 24 bites DSP külön DAC-kal és erősítővel. Bővült az 5 sávos ekvalizer, és megjelent a True Sound mód, amely egy érintéssel visszaállítja a gyári hangolást. Figyelemre méltó újdonság az aptX Lossless támogatás, illetve a valódi nagy felbontású (24 bit/96 kHz) lejátszás USB‑C-n.
A mikrofonrendszer immár nyolc elemből áll: hat a külső zaj elemzésére, kettő a belső térben. Hívásoknál mind a nyolc működik, és az új Pure Voice algoritmussal együtt kézzelfoghatóan tisztábbá válik a beszéd.
Ha valamiről híres a B&W, az a hang. A Px8 S2 gazdag, tágas és részletező megszólalást kínál. A karakter nyitott, meleg, levegős – az a jól ismert audiófil íz, amelyért a márkát nagyra tartják. Nyugodtabb felvételeknél a nüanszok kifejezetten feltűnőek: a húrok finom lecsengése, az előadó levegővétele, a mikrodinamikák mind elegánsan kirajzolódnak.
Az üzemidő is tartja magát. A gyártó által ígért 30 óra ANC-vel a gyakorlatban is hozható, még gyakori áteresztő mód és nagy felbontású stream mellett is.
A legnagyobb visszatartó erő az ár. 799 dollárnál már nem egyszerűen prémiumról, hanem a high-end határáról beszélünk. Bőven kívül esik a legtöbb vásárló komfortzónáján, és drágább, mint szinte minden konkurens csúcsmodell. Ekkora összegnél a kényelmi oldalon is többet vár az ember.
Hangban a basszus bőséges. Rocknál vagy elektronikánál a mélyek tekintélyt parancsolóan érkeznek; finomabb anyagnál viszont könnyen túlnőhetnek a többin. Bizonyos számokon a dobok szinte kiszorítják a többi hangszert, és eltolódik az egyensúly.
A kezelőszervek is okozhatnak gondot: a gombok kisebbek, és a kagyló peremére költöztek, így vakon nehezebb őket használni. Az ergonómia nem az erősségük.
A cég ismét kihagyott több kényelmi extrát: nincs hangasszisztens ébresztőszó, nincsenek intelligens hangprofilok, és nincs automatikus környezethez igazodás. Ezen a téren a Sony, a Bose és a Sennheiser előrébb jár.
A Bowers & Wilkins Px8 S2 drága, mégis pazarul szól. Megmutatja, hogyan lehet a luxus egyszerre lenyűgöző és egy kicsit életidegen. Tiszta hangminőségben a legtöbb riválist felülmúlja, de az ár és a visszafogott szolgáltatáskészlet miatt ez inkább kevesek választása lesz. Akinek a költség nem akadály, igazán fényűző hangzásra számíthat. Aki viszont feszesebb egyensúlyt keres ár és képességek között, jobban teszi, ha kétszer is meggondolja.