Az Atlas Eon 100 DNS‑alapú adattárolása akár 60 PB/liter sűrűséget kínál kapszulákban, hosszú távú archiválásra. Tudj meg többet előnyeiről és felhasználásáról.
© Atlas Data Storage
Az Atlas Eon 100 akár 60 petabájt adatot is képes egy liternél kisebb térfogatban tárolni – az Atlas Data Storage kereskedelmi DNS‑alapú archiválási szolgáltatást mutatott be, amely saját állítása szerint nagyjából ezerszer sűrűbb az LTO‑10 szalagos szabványnál. A cég számítása szerint ez körülbelül 660 ezer 4K‑s filmnek felel meg, és a szalagos állványok helyett egy kompakt, moduláris rendszerre támaszkodik, nagyjából pirula méretű kapszulákkal.
A koncepció sci-finek tűnhet, de a működés kézenfekvő: az adat nem mágneses sávokként, hanem DNS‑betűk (A, C, G, T) sorozataként kódolódik. A DNS‑t ezután szintetizálják, védőkapszulákba zárják, és fizikai adathordozóként tárolják. Nem mindennapi, gyors hozzáférésre szolgál, hanem hosszú távú, szinte időtálló megőrzésre – legyen szó kulturális gyűjteményekről, ritka forrásanyagokról, tudományos adatállományokról vagy MI‑modellekről.
A tartósság a fő érv. A cég szerint a kapszulák több ezer évig megőrizhetik a felvett információt anélkül, hogy megelőző frissítési ciklusokra lenne szükség, és akár 40 °C‑ig is bírják a hőmérsékletet. Ezzel szemben az iparági mágnesszalagokat rendszerint ütemezetten frissítik, és szigorúan kontrollált hőmérsékleten és páratartalmon tartják. Az Atlas azt is kiemeli, hogy a DNS‑archívumok másolása egyszerűbb lehet, mivel a DNS replikációja a biotechnológiában bevett eljárás.
Ami döntő: az Eon 100 nem háztartási eszköz. Az Atlas szervezeteknek szánt szolgáltatást kínál; egyelőre a weboldalán található űrlapon keresztül várja az érdeklődőket, az árakat nem hozta nyilvánosságra. Anyagaik DNS‑szintézises partnereket is említenek, köztük a Twist Bioscience‑et, amelyet korábban is jelentős DNS‑adattárolási projektekhez kötöttek.
Ha a számok hatásosak is, a DNS‑alapú tárolás belátható időn belül nem váltja ki az SSD‑ket vagy a felhőszolgáltatásokat: az írás és az olvasás természeténél fogva összetett és lassú, így ez a technológia a hosszú távú megőrzésről és a ritka visszakeresésről szól. Mégis, hogy kereskedelmi ajánlatként megjelent, azt jelzi, a DNS‑memória kezd kilépni a laborból, és ott keres szerepet, ahol a sűrűség és a tartósság számít a legtöbbet.