Musk forradalmi terve az AI‑számítást műholdakra költözteti: alacsony késleltetés, gyors skálázás, holdi gyárak és railgun. Közelebb a Kardasev II felé.
© whitehouse.gov
Elon Musk radikális megoldást dobott be az AI-kapacitás bővítésére: a számításokat az űrbe költöztetné. A koncepció műholdakra épül, fedélzeti mesterséges intelligenciával, amelyek csak a kész eredményeket sugározzák vissza, napszinkron pályáról, alacsony késleltetésre kihegyezve. Azt állítja, hogy három éven belül ez lehet a legolcsóbb módja annak, amit AI‑adatfolyamnak nevez, és négy éven belül a leggyorsabban skálázható. Az általa vázolt menetrend alig hagy mozgásteret a hezitálásnak.
A javaslat innen csak tovább emelkedik. Musk szerint a Földön egyre nehezebb hozzáférhető energiát biztosítani a növekvő klaszterekhez, ezért azt indítványozza, hogy évente egymillió tonna műholdat állítsanak pályára. Ha egy-egy egység nagyjából 100 kW-ot vinne, számítása szerint ez évente mintegy 100 GW-nyi többletkapacitást jelentene — elvben üzemeltetési és karbantartási költségek nélkül.
A következő lépés már holdi műholdgyárakat képzel el, és egy elektromágneses gyorsítót — lényegében egy railgunt —, amellyel rakéták nélkül lőnék szökési sebességre az AI-műholdakat. A végállapotban arról beszél, hogy évente 100 terawattnál is nagyobb AI-kapacitásra skáláznának, és érzékelhetően közelebb kerülnének a Kardasev-skála II. típusú civilizációjához. A vízió a pályára szánt hardvertől egyenesen a holdi iparig lép tovább, és inkább ütemtervnek hat, mint kísérleti ötletnek.
Egy külön bejegyzésben azt is hozzátette, hogy ha a Holdon a gyárak, robotok és nagyléptékű gyorsítók zárt kört alkotnának a gyártástól a telepítésig, a rendszer elméletileg hagyományos pénz nélkül is működhetne, az erőforrásokat wattban és tonnában mérve, gyakorlatilag autonóm módon. Ilyen keretezésben az egész megközelítés határozottan mérnöki logikára épülő tervként rajzolódik ki.