Az egyik eddigi legkiterjedtebb digitális zenei archívum bukkant fel az interneten. Az Anna’s Archive, amelyet eddig főként könyvek és tudományos cikkek megőrzéséről ismertek, azt közölte, hogy szinte teljes másolatát állította össze a Spotify-nak – több százmillió szám metaadataival és több tízmillió dal hangfájljaival. A gyűjtemény nagyjából 300 terabájt, és a terjesztés már torrenteken keresztül zajlik.
Az Anna’s Archive szerint a gyűjtemény körülbelül 256 millió szám metaadatait és mintegy 86 millió mű hanganyagát foglalja magában, ami becslésük alapján a Spotify-on történő hallgatások 99,6 százalékát lefedi. A zenék népszerűség szerint vannak rendszerezve, és a csapat megőrzési archívumként mutatja be a projektet, arra hivatkozva, hogy a kevésbé ismert zenék jelentős része eltűnhet, ha a streaming-szolgáltatások elveszítik a licenceket vagy leállnak. Úgy vélik, a Spotify kézenfekvő kiindulópontot adott a kortárs zene történetének egy szeletét megőrizni. Ez a megfontolás érthető egy olyan piacon, ahol a kínálat folyamatos mozgásban van.
Közlésük alapján a hangfájlok többsége közvetlenül a platformról származik. A legnépszerűbb számok az eredeti, 160 kbps minőségben maradnak meg, míg a kevésbé keresetteket helytakarékosságból kisebb, tömörített formátumokra transzkódolták. A 2025. július után megjelent kiadványok hiányozhatnak. Jelenleg a teljes metadatabázis elérhető, a zenefájlokat pedig szakaszosan adják közre, a legtöbbet hallgatott kiadványokkal kezdve. Ez a lépcsőzetes terítés egyértelműen arra utal, hogy először a hallgatási idő döntő részét kívánják lefedni.
A Spotify már reagált, és megerősítette, hogy történt illetéktelen hozzáférés. Hivatalos közlésük szerint egy harmadik fél a nyilvános metaadatokat érte el, és jogellenes módszerekkel megkerülte a DRM-et, így a hangfájlok egy részét megszerezte. A szolgáltatás nem erősítette meg az Anna’s Archive által leírt szivárgás mértékét, csak annyit közölt, hogy bizonyos fájlok érintettek, és hozzátették: a vizsgálat folyamatban van.
A jogi következmények egyelőre bizonytalanok. A Spotify katalógusa szigorú engedélyezési megállapodásokon alapul, a zenék tömeges másolása és torrenteken történő terjesztése pedig számos országban sérti a szolgáltatás feltételeit és a szerzői jogot. Még megőrzési célú kezdeményezésként sem szokás kivételt tenni az ilyen gyakorlat alól. Eltávolítási kérelmek és perek jó eséllyel várhatók, ugyanakkor egy ekkora adattár teljes visszafogása a gyakorlatban rendkívül nehéznek ígérkezik. A helyzet élesen rávilágít arra a feszültségre, amely a digitális örökség megőrzése és a jogérvényesítés között húzódik.