Az MI és a HBM felfalja a DRAM-kapacitást: DDR5-hiány, emelkedő PC- és RAM-árak, soványabb alapkonfigok. Elmagyarázzuk a hatásokat, és tanácsot adunk bővítéshez.
© A. Krivonosov
2025 második felében a PC‑piac kifejezetten kiegyensúlyozottnak tűnt: rendre érkeztek az új processzorok és videokártyák, a teljesítmény tovább kúszott felfelé, a gamer gépek iránti érdeklődés pedig kitartott. Ahogy azonban közeledett a negyedik negyedév, a kép hirtelen megváltozott. A rázkódást ezúttal nem a kripto vagy egy járvány okozta, hanem a mesterséges intelligencia száguldó előretörése. Az iparág egy DRAM‑„szuperciklusba” futott bele, amely már most széles körű rendszermemória‑hiányt és áremelkedést hoz – és ennek súlyát elsősorban a játékosok érzik.
A modern MI‑modellek óriási számítási kapacitást igényelnek. Az adatok feldolgozásához és tárolásához nagy sebességű HBM‑memóriával szerelt gyorsítókra támaszkodnak. A HBM így a DRAM‑gyártókapacitás első számú felhasználójává vált. Egyetlen HBM‑bit előállításához nagyjából háromszor annyi szilíciumszelet kell, mint egy szokványos DDR5‑bitéhez, ráadásul az összetett tokozás rontja a kihozatalt.
A memóriagyártóknak, például a Samsungnak és az SK hynixnek a HBM jóval nyereségesebb, mint a lakossági RAM. Az MI‑cégekkel kötött szerződések egyre drágábbak, a kereslet pedig tartósan meghaladja a kínálatot. Ennek következtében egyre több gyártósor áll át HBM‑re, HBM3E‑re és a készülő HBM4‑re, miközben a fogyasztói DDR‑piac alulellátott marad.
HBM‑en túl az adatközpontok felvásárolják a DDR5 RDIMM szervermemóriát és speciális modulokat is, hogy enyhítsék a sávszélességi szűk keresztmetszeteket. Az MI‑klaszterek olyan léptékben épülnek, hogy elemzői becslések szerint már 2026‑ban a teljes globális DRAM‑termelés akár 20%-át is felemésztheti az MI. Ez közvetlenül csökkenti a PC‑kre, laptopokra és gamer rendszerekre jutó mennyiséget.
A szűkös kínálat rákényszeríti a számítógép‑gyártókat az árstratégia újragondolására. A nagy márkák már nem támaszkodhatnak készleteikre, hogy tartani tudják a szintet. Beszámolók szerint a Dell érdemi emelésekre készül, különösen a nagyobb memóriával szerelt konfigurációknál. A 32 GB‑os – és még inkább a 128 GB‑os – rendszerek esetében több száz dolláros drágulás válik az új normává. Az ASUS, az Acer és mások is ebbe az irányba mozdulnak, és még a kisebb szereplők, például a Framework is előre beárazzák a magasabb bővítési költségeket.
Rendszerintegrátorok szerint 2026 még keményebbnek ígérkezik. A gyártók igyekeznek fékezni az áremelkedést, de a mozgásterük gyorsan fogy.
A hétköznapi felhasználóknak és a játékosoknak a DRAM‑hiány több kellemetlen következményt hoz. Először is, drágulnak az új asztali gépek és laptopok. Másodszor, a gyártók a kiinduló konfigurációkat is visszavághatják, ott is 8 GB‑ra lépve vissza, ahol nemrég még a 16 GB volt a bevett alap. Harmadszor, számítani lehet új modellek csúszására és a prémium kínálatok szűkülésére.
Elemzők úgy kalkulálnak, hogy a memória drágulása a következő évben közel 5%-kal veti vissza a PC‑szállításokat, ami újabb féket tesz a piacra.
Hiány idején az első szabály: nem kell pánikolni. Ha a gépedben 8 vagy 16 GB van és stabilan teszi a dolgát, a kapkodva végrehajtott bővítés a jelenlegi árakon nehezen védhető. A játékok többségénél racionálisabb néhány hónapot kivárni, mint túlárazott modulokra költeni.
Paradox módon most egy készre szerelt PC jobb vétel lehet, mint az otthoni építés. A nagy OEM‑ek még olyan árakon kínálnak gépeket, amelyek nem tükrözik teljesen a memória szorítását. Alternatíva a használt DDR4 és DDR5 piaca is: a RAM – a videokártyákkal ellentétben – kevésbé kopik, bár mély leárazásokra nem érdemes számítani.
A jelenlegi becslések szerint a hiány akár 2027–2028‑ig is elhúzódhat. A gyártók kapacitásbővítést terveznek, de új félvezetőüzemeket felhúzni évek kérdése. A piac már átvészelt pár vihart – kriptolufit, globális ellátási sokkot – és végül alkalmazkodott. Jó eséllyel az MI által gerjesztett hullám is lecseng majd; addig viszont a játékosoknak egy olyan valósággal kell együtt élniük, ahol a rendszermemória stratégiai erőforrás és drága.