Az Apple MacBook Neo 500 dollártól kapható, könnyű és zajtalan laptop, de kompromisszumokkal: A18 Pro chip, 8 GB RAM, korlátozott funkciók. Ideális diákoknak és alapvető feladatokhoz.
© Apple
Apple bemutatta a MacBook Neo-t, amely a legolcsóbb laptopjuk, 500 dollártól kezdődő áron. Ez egy teljes értékű Mac, alumínium házban, mindössze 1,23 kg súllyal, négy élénk színben, 13 hüvelykes Liquid Retina kijelzővel, Dolby Atmos-szal felszerelt sztereó hangszórókkal, 1080p webkamerával és akár 16 órás üzemidővel. Első pillantásra szinte ideális választásnak tűnik diákok és azok számára, akik egy Chromebook és egy olcsó Windows laptop között vacillálnak.
Részletesebben szemügyre véve azonban kiderül, hogy Apple számos kompromisszumot kötött az alacsony ár elérése érdekében. Egyesek nem lennének kritikusak alapvető feladatokhoz, mások viszont jelentősen megkülönböztetik a Neo-t a megszokott MacBook Air és Pro modellektől.
A legnagyobb meglepetés a processzor választása. A MacBook Neo az iPhone 16 Pro-ból ismert A18 Pro chippel van felszerelve. Ez nem laptopokra tervezett M-sorozatú processzor, hanem egy mobil megoldás, amely eredetileg okostelefonokhoz és táblagépekhez készült.
A Neo esetében hatmagos CPU-val és ötmagos GPU-val rendelkezik, míg az iPhone hat grafikus maggal is kapható. A chip energiatakarékos és elég erős a böngészéshez, irodai alkalmazásokhoz és streaminghez, ráadásul a laptop ventilátor nélkül, teljesen zajtalanul működik. Nehezebb feladatok, például videószerkesztés vagy grafikai munka esetén azonban lemarad az M-sorozaton alapuló modellekhez képest.
A MacBook Neo csak 8 GB RAM-mal érhető el, és ezt a vásárláskor nem lehet frissíteni. Míg a frissített MacBook Air modellek már 16 GB-tól indulnak, a Neo a felhasználókat az alapkonfigurációhoz köti.
Apple egységes memóriaarchitektúrájánál, ahol a CPU és a GPU közös memóriát használ, a RAM mennyisége befolyásolja a teljes rendszert. Számos lap vagy erőforrásigényes alkalmazás esetén ezek a korlátok érezhetővé válhatnak. A memória sávszélessége 60 GB/s – kevesebb, mint a MacBook Air felében.
A 13 hüvelykes Liquid Retina kijelző felbontása 2408×1506 pixel, fényereje akár 500 nit, és támogatja az egymilliárd színt. Az alapvető paraméterek tekintetében tisztességesnek tűnik, de hiányzik belőle több olyan funkció, amely más Mac-eken már standard.
A panel csak az sRGB színtér lefedettségét kínálja a szélesebb P3 helyett, nincs True Tone támogatás, és hiányzik a környezeti fényérzékelő. Ez azt jelenti, hogy a fényerőt manuálisan kell állítani – nincs automatikus alkalmazkodás a környezeti fényviszonyokhoz.
A MacBook Neo elvesztette a MagSafe mágneses töltést. Ehelyett két USB-C portot használ, mindkettő a bal oldalon található. Az egyik akár 10 Gb/s sebességet támogat, míg a második 480 Mb/s-ra korlátozódik. A USB-C-n keresztüli töltés nem szokatlan, de a MagSafe-t azért értékelik, mert biztonságos és kényelmes: a kábel könnyen lecsatolódik, ha meghúzzák. A mágneses port eltávolítása teret nyit a dizájnban, de csökkenti a csatlakozási kényelmet és sokoldalúságot.
Egy további kompromisszum a billentyűzet háttérvilágításának hiánya – ami ritka kivétel a MacBook kínálatban. Az érintőpád is leegyszerűsített: Force Touch helyett egy szabványos mechanikus változatot használ, nyomásérzékenység nélkül. Touch ID hiányzik a 256 GB tárhellyel rendelkező alapváltozatban, és csak az 512 GB-os konfigurációban érhető el.
A MacBook Neo nem egy „könnyűsúlyú Air”, hanem egy különálló eszközkategória. Azokat célozza meg, akik a dizájnt, az üzemidőt és a macOS ökoszisztémát helyezik előtérbe, de nem szükséges számukra a maximális teljesítmény vagy a professzionális funkciók.
500 dollárért a vásárlók egy stílusos, könnyű és zajtalan laptopot kapnak jó kijelzővel és stabil rendszerrel. Akik azonban a magasabb kategóriájú MacBook modellek képességeihez szoktak, vegyék figyelembe a korlátozásokat. A Neo belépőjegy a macOS világába, de világosan meghatározott határokkal.