Két, az OpenClaw – más néven Lobster – projekten dolgozó mérnök adott hangot aggodalmának: az MI-alapú eszközök ugyan felgyorsíthatják a fejlesztést, de közvetlenül éles környezetbe is kerülhet alacsony minőségű és potenciálisan veszélyes kód. Nem magától a technológiától tartanak, hanem attól, hogy a cégek megfelelő kontroll nélkül kezdenek támaszkodni rá.
Mario Zekner, az OpenClaw belső Pi nevű ügynökkeretrendszerének megalkotója szerint az infrastruktúra már most súlyos nyomás alatt áll, a szoftverek pedig napról napra sérülékenyebbé válnak. Az iparág egy darabig még szemet hunyhat a probléma felett, de előbb-utóbb meg kell fizetnie a felhalmozott hibák árát – teszi hozzá. Kollégája, Armin Ronacher úgy látja, hogy az MI-nek a tapasztalt fejlesztők munkáját kellene gyorsítania. Ehelyett sok vállalat a megtakarítás rövid távú eszközének tekinti, feláldozva ezzel a hosszú távú minőséget.
A valódi gond az, hogy a kód generálása nem egyenlő a valódi mérnöki munkával. Az MI gyorsan elő tud állítani vázlatokat, szabványos függvényeket és prototípusokat. Ám áttekintés, tesztelés és architekturális felügyelet nélkül ez a kód gyakran több problémát okoz, mint amennyit megold. A legrosszabb esetekben a generált részletek egyenesen az éles termékekbe kerülnek – kihagyva a biztonsági ellenőrzéseket, terheléses teszteket, kompatibilitási elemzéseket és a jövőbeli karbantartás tervezését.
A mérnökök arra figyelmeztetnek, hogy a rövid távú termelékenység hajszolása a junior tehetségek hiányához, technikai adósság felhalmozódásához, új biztonsági résekhez és gyakoribb szolgáltatáskiesésekhez vezethet. Ha a vállalatok a fejlesztők képzését és fejlődését automatizált kódgenerálással helyettesítik, azonnali gyorsulást kapnak ma – de holnap elveszítik a csapat stabilitását és a termék minőségét.
A Wall Street Journal 'vibe slop' néven említi ezt a jelenséget – a 'vibe coding' és az MI által generált szemét áradatának keverékét. A vállalkozások számára egyértelmű az üzenet: ezek az eszközök hatékony segítők lehetnek, de nem teszik feleslegessé a szilárd mérnöki gyakorlatot. A kritikus rendszerek továbbra is tapasztalt fejlesztőket, kódáttekintést, refaktorálást, tesztelést és biztonsági auditokat igényelnek.
A végén az eleinte megtakarított idő gyakran nagyobb költséggé válik később. Ha az MI alacsony minőségű kódot állít elő, a fejlesztés valódi költsége csak a jövőbe tolódik – hibajavítások, kiesések kivizsgálása, sebezhetőségi javítások és a felhasználói bizalom helyreállítása formájában.