Átfogó teszt: a Sennheiser HDB 630 Bluetooth fejhallgató aptX Lossless-szel és BTD 700 dongle-lel stúdióközeli hangot, erős ANC-t és 60 órás üzemidőt kínál.
© Sennheiser
Évek óta a Sennheiser neve egyet jelent a precíz, kristálytiszta hanggal. Most a német gyártó olyan terepre lép, ahol eddig nem igazán volt otthon: kábel nélküli, audiofil szintű megszólalás. Az új Sennheiser HDB 630, 500 dolláros áron, stúdióközeli minőséget ígér Bluetooth-on. Sikerül neki? Igen — bár nem teljesen kompromisszumok nélkül.
A Sennheiser szerint a HDB 630 a Momentum 4 házára épül, és ez rögtön látszik is. A forma és az illeszkedés valóban kényelmes, a megjelenés viszont ezen az árszinten inkább középkategóriás, mint zászlóshajó. A felépítés többnyire műanyag, enyhe ezüst díszítéssel, ami valamennyit segít, de az esztétika egyértelműen a praktikum mögé sorol.
A jobb oldali kagylón érintőpanel fogadja a suhintás-, koppintás- és csippentés-gesztusokat. A csippentés az adaptív zajszűrést aktiválja, és menet közben finomhangolhatóvá teszi az ANC-t. A koncepció kifejezetten ígéretes, bár a gesztuslogika nem mindig adja magát elsőre.
Más téren a megszokott Sennheiser-vonalat hozza: puha fülpárnák, jól eltalált leszorító erő és meggyőző passzív szigetelés. Bár a HDB 630 egy leheletnyivel nehezebb a Momentum 4-nél, hosszú hallgatások alatt is kényelmes marad — sokat elmond, mennyire előtérben van itt az ergonómia.
A fő újdonság a teljesen új, 42 mm-es hangszórókészlet és az alaposan átdolgozott akusztikai rendszer. A cél egy semleges, kiegyensúlyozott hangolás élénk középtartománnyal és széles térrel — az open-back, kábeles modellek karakterét megcélozva.
Közvetlenül a dobozból kivéve is nagyon jó a megszólalás, ám az igazi potenciál a mellékelt BTD 700 USB-C dongle-lel nyílik meg. Ez 24 bit/96 kHz továbbítást tesz lehetővé aptX Adaptive és aptX Lossless formátumban. Csatlakoztatva a hangszínpad kitágul, a térábrázolás élesedik, a hangszerek pedig meggyőzőbb mélységet kapnak.
Alap SBC kodeken a prezentáció visszafogottabb: tiszta, de hiányzik belőle a szikra. „Helyesen” beállítva viszont a HDB 630 meglepően közel kerül a nyitott stúdiómonitorok élményéhez.
Egy zenei példa jól mutatja, mire képes. A Nine Inch Nails TRON: Ares filmzenéje mély, testes basszust, határozott ütést és gazdag textúrát hoz — érződik, hogy a zene lélegzik. Sűrűbb rocknál, például Thrice Horizons/West lemezén a tér kissé beszűkül, az energia visszaesik, a hangkép laposabbá válik. A tanulság: ez a fejhallgató az elektronikus, instrumentális és atmoszférikus műfajokban van elemében; a vastag, hajtó mélyeket igénylő keményebb műfajokhoz kevésbé passzol.
A Sennheiser Smart Control Plus alkalmazás rugalmas hangolást kínál. Egy valódi parametrikus EQ-val a teljes frekvenciagörbe formálható, nem csak pár csúszkát lehet tologatni — így könnyebb súlyt adni az alsó tartománynak rockhoz, vagy lesimítani a magasakat jazzhez.
A Crossfeed funkció a bal és jobb csatorna keverésével a hangsugárzók hatását imitálja. A változás finom, mégis kellemes, a végeredmény természetesebb érzetű.
További erősségek: adaptív zajszűrés, áteresztő mód, multipontos csatlakozás és Auracast, amellyel több eszközre sugározható a hang. Van azonban egy csavar: a beállítások kizárólag okostelefonról érhetők el. Asztali alkalmazás híján PC-n a finomhangolás körülményesebb a kelleténél.
Az ANC nem forradalom, de masszív. Megfogja a beszédhangokat, az irodai zúgást és az utazási zajt, nagyjából a Momentum 4 szintjén. Nem a Bose vagy a Sony ligája, de a különbség a mindennapokban kicsi.
A hívásminőség tiszta, a háttérzaj érezhetően visszafogott. Bár a Sennheiser szerint a BTD 700 javít a hívásokon, a gyakorlat inkább a fejhallgató saját mikrofonjainak kedvez.
A hirdetett 60 órás játékidő ANC-vel helytáll. Normál, zajszűrős használat mellett a valós eredmény közelíti a gyári adatot. A dongle nagy bitrátáin az idő kb. 45 órára csökken, ami még mindig figyelemre méltó.
Teljesen passzív, áram nélküli vezetékes mód nincs, viszont egy 10 perces rátöltés körülbelül hét óra lejátszást ad — utazós napokra ez remek tartalék.
A prémium mezőny zsúfolt: Sony WH-1000XM6, Bose QuietComfort Ultra, Apple AirPods Max és Bowers & Wilkins PX7 S3. A Sony ügyesen egyensúlyoz a funkciók között, a Bose a kényelem etalonja, az Apple a dizájnra és az ökoszisztémára épít. Ha viszont pusztán a hangminőség számít, a Sennheiser HDB 630 előrébb lép.
A Sennheiser HDB 630 nem csak egy újabb vezeték nélküli fejhallgató: közös nevezőt keres az audiofil szigor és a hétköznapi kényelem között. Kiemelkedően szólnak, főleg a dongle-lel — olyan részletességet és mélységet hozva, amihez nemrég még erősítő és kábel kellett.
A formavilág nem fogja elvinni a show-t, és az 500 dolláros ár tudatos választást kér. De aki a lehető legjobb vezeték nélküli hangot hajszolja, annak 2025 egyik legerősebb opciója lehet. Egy tanács: a dongle maradjon kéznél — nélküle a HDB 630 észrevehetően veszít a varázsából.