Összevetjük a Galaxy S25 Ultrát és az S24 Ultrát: az élesebb, sík keret és az S Pen Bluetooth hiánya mennyit ront a használhatóságon, kinek jobb az S24 Ultra.
© A. Krivonosov
A csúcsnak szánt Galaxy S25 Ultra a Samsung mérnöki tudásának bemutatója akart lenni, a csiszoltság és erő látványos kirakata. Mégsem látja mindenki egyértelmű előrelépésnek. Néhány hűséges Galaxy-rajongó – és pár korai tulajdonos – váratlanul visszatért a Galaxy S24 Ultrához. Nem a tempó vagy a kamerák a fő ok, hanem két egészen konkrét részlet.
A Galaxy S24 Ultra évek munkájával finomított egyensúlyt talált a kényelem és a stílus között. A kijelzője sík volt, az oldalak enyhén lekerekítettek, így természetesen simult a kézbe, hosszabb használatnál sem vágott a tenyérbe. A forma visszafogott volt, mégis ergonomikus. Ezzel szemben a Galaxy S25 Ultra teljesen sík, letörések nélküli keretet kapott – és ez nem apróság. Az új ház élesebb hatású, kevésbé kecses, a mindennapokban kevésbé kényelmesnek érződik.
Ami még inkább megütötte a rajongók szemét, az az S Pen változása. Az S24 Ultrán nem csupán jegyzetelési eszköz volt: a Bluetooth-kapcsolat révén távvezérlőként is működött, lehetett vele távolról fotót készíteni, számot váltani vagy diát léptetni. A Galaxy S25 Ultrán ez a képesség eltűnt, az S Pen így alapvető író- és rajzeszközzé egyszerűsödött. Valakinek ez csak mellékszál, de akik ezekre az okos funkciókra támaszkodtak, visszalépésként élik meg – és úgy érzik, ez kicsit lefarag a készülék karakteréből.
Senki sem állítja, hogy a Galaxy S25 Ultra rossz telefon lenne. Gyors, erős, kétségtelenül fejlett. Csakhogy a letisztultabb megjelenés és az új esztétika hajszolása közben úgy tűnik, a Samsung átlépte azt a finom határvonalat, amely eddig megkülönböztette az Ultra-szériát. Sokaknak a Galaxy S24 Ultra jelenti azt a pillanatot, amikor a cég eltalálta az innováció és a hétköznapi kényelem ideális arányát – és ez az arány nagyon is számít.