Áttekintjük, miért megosztó a Xiaomi: HyperOS hirdetések, előre telepített appok, zavaros modellnevek és a Leica-partnerség. Erősségek, kompromisszumok, tippek
© A. Krivonosov
A Xiaomi régóta széles rajongótábort épít erős hardverrel, fejlett technológiával és megfizethető árakkal. Készülékei gyakran a kategóriájuk legjobb ár‑érték arányát hozzák, de együtt járnak olyan sajátosságokkal is, amelyek vegyes fogadtatást kapnak. Sokan elismerik: a meggyőző ár/érték mellé a márka olyan beidegződései társulnak, amelyek még a hűséges felhasználókat is próbára teszik.
Az egyik legtöbbet vitatott jellegzetesség a HyperOS‑be ágyazott hirdetések jelenléte. Rendszeralkalmazásokban és a beállítások között is felbukkannak, ami koptatja a magánszféra és a kontroll érzetét. Hivatalosan ezek a megoldások segítenek alacsonyan tartani az árakat; a gyakorlatban viszont sokan úgy érzik, a telefonjuk részben hirdetési felületté válik. A bannerek kikapcsolhatók, de a kapcsolók mélyen rejtve vannak a menükben – ez szándékos súrlódás benyomását kelti, és élesen kirajzolja a határvonalat a megfizethetőség és a rejtett kompromisszumok között.
Szinte minden új Xiaomi készülék egy halom előre telepített szoftverrel fogadja tulajdonosát. A kezdeti lelkesedés hamar lohad, amikor a kezdőképernyő már érkezéskor tele van játékokkal, partner‑szolgáltatásokkal és rendszer‑„ajánlásokkal”. Még ha törlünk is belőlük, frissítés után némelyik csendben visszaszivárog. A Xiaominak ez költségcsökkentési eszköz; a felhasználóknak gyakran betolakodás az intim térbe. A rajongói közösség ellenáll: eszközöket készít, amelyekkel biztonságosan le lehet hántani a fölösleget – jó emlékeztető arra, mennyire kitartó ez a tábor.
A Xiaomi termékpalettája régóta futó poén. Még a rutinos tesztelők is sóhajtanak, amikor a Redmi Note, a Xiaomi T‑széria és a POCO közti különbségeket kell magyarázniuk. A megközelítés zavart szül, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a cég lényegében ugyanazt a telefont a piac függvényében más néven árulja. A legtöbb vevőnek ez rejtvénnyé válik: ami Kínában egy név alatt fut, Európában teljesen más címkével bukkanhat fel. Olykor még az üzletek munkatársai is nehezen fejtik meg, mit takar egy új jelölés.
Ahogy a Xiaomi kilépett a globális piacokra, erősen támaszkodott az időkorlátos akciókra, hogy hiányérzetet keltsen. Kezdetben ragyogóan működött a stratégia, később azonban csorbult a hírnév. Különösen emlékezetes volt az Egyesült Királyságban egy nagy visszhangot kapó, 1 fontos akció, amelyben mindössze maroknyi telefont kínáltak. A vásárlók szemében az eset a kereslet manipulálásának rövidítése lett. Azóta ritkábban él hasonló mutatványokkal a cég, de az emlék még mindig ráragad a márka megítélésére.
A Leica‑partnerség a Xiaomi részéről bátor kísérlet volt a mobilfotózás szintlépésére és arra, hogy a csúcsmodellek saját hangot kapjanak. A kamerák valóban kifejezőbb, művésziebb képeket kezdtek készíteni, de az arról szóló vita, valójában mennyit tesz hozzá a Leica, nem ült el. A szkeptikusok az iróniát emlegetik: a Leica LUX alkalmazása kizárólag iPhone‑on érhető el, amit nehéz nem észrevenni. Mindezzel együtt az együttműködés azt jelzi, hogy a Xiaomi szeretne túllépni a „budget” címkén.
A Xiaomi továbbra is ügyesen egyensúlyoz a megfizethető ár és a meggyőző képességek között. Telefonjai még mindig a piac legerősebb ajánlatai közé tartoznak, de ez a vonzerő gyakran olyan vonásokkal jár együtt, amelyek a türelmes felhasználókat is idegesíthetik. A folytatás azon múlik, bizonyítani tudja‑e a cég, hogy a nagy érték nem feltétlenül jár kényelmi kompromisszumokkal – és nem csorbul tőle a vásárlók igazságérzete sem.